Az Ovi-Suli.hu kiadója a Sprint Kft. © minden jog fenntartva

Hírek


„Neveljük egymást a sok tudatlanságunkkal, félelmeinkkel, erényeinkkel és hibáinkkal:

a gyerekek a felnőtteket, mi őket, a világ mindannyiunkat.”  (dr. Csernus Imre)


A szakemberek egybehangzóan azt hangsúlyozzák, hogy a személyiségfejlődés során az első hat-hét év adja meg az irányvonalat. Ekkor még nevelhető a gyermek, ekkor kapja a meghatározó alapokat.

A gyermekek életének egy életre meghatározó színtere a család. Az első élmények, érzések mély nyomot hagynak bennük.
„A család olyan emberek szövetsége, akik -többek között- kölcsönösen odafigyelnek egymásra, és akik az adott helyzetben képesek őszinték lenni, és nem csak felületesen, fél füllel hallgatják meg a családtagokat.” (dr. Gary Chapman)


Az óvoda pótolhatatlan funkciója a családi nevelés kiegészítése: a speciális, kortárs kapcsolatban történő szocializálás.

„Annak érdekében, hogy a legnagyobb felelősséggel és a legteljesebb módon szolgálhassuk a gyermekek fejlődését, a szülőknek és a nevelőknek a kölcsönös tisztelet és megértés, egymás céljainak és törekvéseinek ismerete és az együttműködés kihatásainak figyelembe vétele talaján kell közösen munkálkodniuk azon, hogy ez a folyamat mindenki számára előnyös legyen.” (dr. Deliné dr. Fráter Katalin)


Mind az óvodapedagógusnak, mind a szülőknek meg van a felelőssége abban az együttműködésben, amelynek célja a gyermek optimális fejlesztése. Fontos azt a légkört kialakítani, amelyben a két fél azt érzi, hogy kölcsönösen tanulhatnak egymástól.
A szülőnek gyermekéről vannak olyan tapasztalatai, amelyet a pedagógusnak is szükséges tudnia és viszont. Ez a partneri kapcsolatnak, a társas egyenlőségnek egyik lényeges alapja.


Az együttnevelés folyamatában az óvodának kell a megértőbb, a türelmesebb, a higgadtabb partner szerepét vállalnia.

A pedagógusoknak számolni kell a változó, alakuló családdal, a szociológiai törvényszerűségekkel. Meg kell fogalmazniuk, hogy mit tudnak nyújtani a családoknak, illetve milyen segítséget várnak tőlük. Elemezni kell, hogy mely együttműködési formákat szeretik a szülők, valamint mi érdekli őket az óvodai életből.


A gyermek személyiségének alakulására hatással van minden esemény, ami a család életében zajlik, ezért a gyermekeket a családjukkal összefüggésben kell figyelembe vennünk!

Szembe kell nézniük saját pedagógiai hitvallásukkal, kialakított szokásaikkal, van–e bennük elég tapintat, türelem, rugalmasság?

„A kisgyermekkori nevelő intézményekben megállapítást nyert, hogy azok a legboldogabb és legsikeresebb pedagógusok, akik
a szülőket partnerként és jó barátként kezelik a nevelési program megvalósítása során.” (dr. Deliné dr. Fráter Katalin)

Hidat kell építeni a gyermekét a csoportszoba ajtajáig kísérő „átadó” szülő és a gyermek fejlesztését felvállaló nevelő között!


(BŐVEBBEN: az Óvodai Nevelés 2008/novemberi, decemberi, 2009/januári, februári számában: Hidászné Somogyi Krisztina – Pivókné Gajdár Klára - „Együttműködéstől az együttnevelésig” című dolgozatában)